Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismer­tetésén keresztül a biszfoszfonátterápia indikációjának, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzerváló fogászati, fogpótlástani és szájse­bészeti ellátási lehetőségeinek összefoglalása. Ismertetjük a kúra mellék­hatásait és a terápiás szövődmények ellátási módszereit is. Az első rész a fogászati vonatkozásokat taglalja.

A cikk új adatokat közöl a veseátültetést követő szteroidmentes vagy csök­kentett szteroidtartalmú immunszuppresszió lehetőségeiről, az élődonoros vesetranszplantációk donorait fenyegető perioperatív és hosszú távú koc­kázatok megítéléséről, valamint a dialízis szövődményeinek minimalizálá­sát segítő eszközökről és módszerekről.

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás az egyik leggyakoribb emésztőszervi kórkép, amely akut kórházi ellátást igényel. Gyakorisága világszerte nö­vekszik. Az utóbbi évtizedben számtalan új eredmény, bizonyíték született a betegség diagnózisát, klasszifikációját, kóreredetét, korai és késői szak­ban alkalmazott kezelését illetően. A közlemény a terápia legfontosabb lépéseit taglalja az utóbbi években megjelent európai, amerikai és magyar irányelvek alapján.

A felületes burzitisz főként az olecranont és a prepatelláris bursát, ritkáb­ban a szuperficiális infrapatelláris bursát és a sarok szubkután bursáját érinti. A fő ok a krónikus mikrotraumatizáció. Az ultrahang a burzitisz és a cellulitisz elkülönítésében segít. A nem fertőzéses okoktól való differen­ciálásban hasznosak a vérvizsgálatok és az MRI. Az akut traumás burzitisz kezelhető jegeléssel, a végtag megemelésével, nyugalomba helyezésével. A krónikus mikrotraumás burzitisz terápiája is konzervatív; a bursa aspirá­ciója iatrogén szeptikus burzitisz veszélyét hordozza magában. A krónikus gyulladásos burzitisz terápiájában fontosak az intraburzális kortikoszteroid injekciók. A szeptikus burzitisz kezelése általában Staphylococus aureus ellen hatásos antibiotikumokkal kezdődik.

Bebizonyosodott, hogy az appendicitis műtéti megoldása után elnyújtott posztoperatív antibiotikus kezelés nem eredményesebb, mit a rövid ideig tartó. 

A vizsgálat szerzői arra keresték a választ, hogy a komplikációkkal járó hasi fertőzésekben, a szisztémás gyulladásos válasz-szindróma oldódása után az általánosan elfogadott 7-14 napos antibiotikum kúra valójában mennyi ideig tartson.

Hosszú távon is biztonságos a súlyos emfizéma kezelése a bronchoszkópos volumenredukciós spirállal (coil), az elért állapotjavulás azonban idővel visszaeshet. 

Az USA-ban a sebészi munka minőségének megítélésében és a finanszírozásban is jelentős szerepe van annak, hogy a műtéti terület milyen arányban fertőződik, ezt azonban több módszerrel is mérik, amelyek eltérő eredményeket adnak.

Az alapellátásban az immunszupprimált betegek alapbetegségének karbantartásá­hoz hozzátartozik a fertőzések megelőzése is. A pneumónia leggyakoribb kórokozójá­val szemben 2010-től használt új, fehérjé­hez kapcsolt konjugált Prevenar 13 vakcina előtérbe került fokozott immunogenitása miatt. A vakcinát 2009-ben beemelték a magyar újszülöttkori védőoltási rendszer­be; 2012. szeptembertől az 50 éven felülieknél, 2013. januártól a 6–17 éves, júliustól a 18–50 éves korcsoportban is megszü­lettek az evidenciák alkalmazhatóságát il­letően. Az amerikai Immunizációs Tanács­adó Bizottság 2012. szeptembertől javasolja a Prevenar 13 adását immunhiányos felnőt­teknek minden életkorban. A cikk e beteg­csoport vakcinációját részletezi naprakész útmutatóval.